Egy beszélgetés...

Nagyon sokat beszélgettünk szombaton és vasárnap. Ő meg én. Kapcsolatokról, pasikról, nőkről. Nagyon sok okos dolgot mondott mindkettőnk. Miért van annyi egyedülálló ember mostanában? Megfejteni nem tudtuk, pedig mi is azok vagyunk. Találtunk viszont lehetőségeket. Karrierizmus, "szinglinek lenni divatos és jó" és....Az emberek, akik nem akarnak egyedül lenni, néha hajszolják a boldogságát és mint tudjuk, mörfi ilyenkor közbelép, hogy ha hajszolod, akkor azért se. Az emberek csalódnak, mind a nők, mind a férfiak. Egyre nehezebben kezdenek új kapcsolatba. A mérce egyre magasabb és egyre több fenntartásuk van a másikkal és magával a kapcsolattal szemben. Én is ilyen vagyok. Coni is ilyen. Ezért jó most ez így, ahogy van. Egyenlőre nincs kötöttség. Tegnap is egész nap emaileztünk és nagyon aranyosakat ír nekem. Nagyon jó érzés, de nem szállok el és nem élem bele magam, mert úgy már megégettem magam párszor. Szóval I try to enjoy my life! Egyébként Coni felvetett egy másik témát is, miszerint az egyedül álló emberek számát erősen közelíti (ha nem meghaladja) azoknak a száma, akik benne vannak (bennemaradnak) egy sz*r kapcsolatban. Félnek a magánytól, félnek a bizonytalanságtól,, elegük van az elcseszett randikból. "Megint kezdjek el ismerkedni? Hol? Kivel? Mikor? Mi lesz ha egyedül maradok és magányos leszek?" Magány. Borzalmas dolog. Nem ugyanaz, hogy az ember egyedül van vagy az ember magányos. Nagy igazság. A magánytól nagyon sokan rettegnek. Olyan kapcsolatokat látok néha (magamkörül is), ami pont ezek miatt a dolgok miatt "működik". Mert megszokás, mert valamilyen fajta biztonságérzet vagy kitudja. Én nem tudom. Sosam voltam annak a híve, hogy csak azért legyek valakivel, hogy legyen valakim. Persze biztos sok minden más is szerepet játszik. Pláne ha az ember (főleg a nő) mondjuk már elmúlt 30éves. Akkor aztán még nehezebb a döntés. Főleg ha már gyerek is van. Ez egy véget nem érő téma és rengeteget lehetne beszélni, vitatkozni. Én azt mondom, hogy próbáljuk meg megtalálni mindenben a jót, az apróságokat, amik boldoggá tesznek, ne maradjunk bent egy rossz kapcsolatban, mert könyörgöm: egyszer élünk és senki nem élheti helyettünk az életünket, akit szidhatunk a halálunk napján, hogy elcseszte...