Donovaly

Tegnap voltunk. Életemben most volt először snowboard a lábamon (hozzáteszem, hogy síléc sem volt még soha).
Kb. ezek a szavak hangzottak el a számból az első 20 perceben:
-Utálom! Mit keresek én itt!? Soha nem fogom megtanulni! Különben is már nagyon fáj a lábam és kezem. Nem akarok felállni! Nem tudok felállni!....
Szegény Coni! :) Olyan aranyos volt. Nem hagyott magamra. Türelmes volt és segítőkész. Elérte a célját. Egyszercsak ment. És jó volt. Nagyon jó. Nap végére már egész jó voltam! Már ahhoz képest, hogy először. Meg másokhoz képest is. Coni szerint. Azt mondta, hogy többet fejlődtem, mint Ő az első alkalommal. Élveztem. És még Móval is összefutottam. Ennek különösen nagyon megörültem. :)