Home sweet home

Tegnap este otthon aludtam. Akartam írni, hogy "végre". De nem. Egyedül rossz volt, bár a fáradtságtól (és a qrva sok munkától) már kisebb pánikrohamot kaptam a munkahelyemen, úgyhogy nem volt gond az alvással. Viszont megint későn kerültem ágyba. Dina negyed 11 körül jött át. Ma 5kor utaznak törökbe. Biztos nagyon jó lesz Nekik!
De a legjobb, hogy jövő hétvégén végre hazamegyek szüleimhez. Nem voltam otthon nyár óta. Már várom.
Hihetetlen, hogy Conival folyamatosan együttvoltunk most egy hétig. Tegnap meg ma pihenőnap. :) De már most elvonási tüneteim vannak. Hiányzik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szerelmes leszek. Néha belegondolok az első találkozásunkba, a tábortűzre, hajnali beszélgetésre, arra mikor hazajött törökből két hét után... Az első találkozásunk után ha valaki azt mondta volna, hogy ez lesz belőle, tuti hogy körberöhögöm. :)