Káosz

Tényleg tiszta káosz vagyok. Mióta beszéltünk telefonon, nem tudok koncentrálni a munkámra, remeg a gyomrom és kezem-lábam. Ja, mert beszéltünk. Nemrég hívtam. Mondtam Neki, hogy holnap 3 körül akkor az örsön talizzunk (mert ugye a legtöbb tanács arról szólt, hogy semleges helyen találkozzunk). Mondta, hogy jó. Nagyjából ennyit beszéltünk. Aztán 5 perc múlva hívott, hogy bocs, de az előbb nem tudott beszélni és hogy mi lenne ha Ő jönne el hozzám, mert a cuccaimat úgyis haza kell hoznom és hogy ne kelljen a metrón hurcolnom. Ja, és hogy jó lenne korábban találkozni, mert nem tudja, hogy hogy lesz a délutánja. Mondtam, hogy nem tudom, hogy tudok-e előbb, mert hát a scontósok azt mondták, hogy reggel 8-tól délután 2-ig hozzák az ágyamat vmikor. Erre Ő: -Miért? Egyből fel is akarod avatni? Én (tök zavarban és remegő lábakkal): - Nem azért, csak szerettem volna mindent rendbe tudni mire jössz.
Erre Ő: -Szeretnéd, ha több időt töltenék Nálad?
Én: -Hát jó lenne azért egy kicsit beszélgetni...
Ő: - Akkor találd ki, hogy mit szeretnél és este még csörögj rám.

Kb. ennyi volt. Most tiszta ideg vagyok és totál hülyének érzem magam. Szokásos gondolatok kavarognak bennem, hogy erre meg arra mit kellett volna mondani. De ez mindig így van. Az ember utólag mindig okosabb. Ráadásul az a gondolat sem hagy nyugodni, hogy miért nem ér rá szombat délután? Lehet, hogy lett közben valakije? Abba belepusztulnék. Vagy megint csak beképzelek magamnak hülyeségeket? Talán le kellene higgadnom egy "kicsit".