Sose lesz már vége..?!

Tegnap este negyed8ig dolgoztam, aztán röplabda fél10ig. 10re értem haza. Már alig vártam, hogy belefeküdjek az új, hatalmas, puha ágyamba, amit tegnap délután hoztak a Scontoból a szekrényekkel együtt. Gondoltam én. Dehát ugye rólam van szó, tehát nem mehet simán semmi. Mindent hoztak a szállítók, csak épp az ágyamat nem. Sajnos nagy fejetlenség van a raktáron, biztos ott maradt. Tele van a sajnálkozásokkal már a tököm. Most intézem a reklamációt. Remélem, hogy a héten hozzák, mert egyrészt nem volt olcsó (sem az ágy, sem a kiszállítás), másrészt anya és mama jönnek fel hozzám hétvégén segíteni és jó lenne, ha tudnánk valahol aludni....
Ja, csak mint apróság. Reggel hajat akartam mosni, mert már úgy nézek ki, mint egy menekült. Ez a tervem is csődbe ment, mert nem volt melegvíz. Úgyhogy ma este megint át kell jönni Istvánnak (a munkások csoportvezetője), hogy megcsinálja. Szóval most megint erősítem a hómlesszimidzsemet. Ha láttok az utcán egy nyúzott arcú, igénytelenhajú lányt, na, az én vagyok. És ne szóljatok hozzám, mert lehet, hogy harapok.
Kikészültem idegileg. Azt hiszem. Most tényleg besokaltam. Elegem van mindenből és mindenkiből.