Hazugság, elvek, őrület

Hazudni magunknak... Mindig ellene voltam. Az ember nézzen szembe mindig a problémáival, csak úgy lehet őket megoldani. Most kicsit meginogtam. Folyamatosan hazudok magamnak. illetve nem merek belegondolni a valóságba. Nem merek belegondolni, hogy nincs többé Coni. Mindig elterelem a gondolataimat. Nem is sírok. Viszont a szervezetem érzi. Beteg vagyok, fáj a hasam folyton meg a fejem. Ez nem lesz így jó. Ráadásul ezek mellett lakástulajdonosként hajléktalannak érzem magam, mert még mindig nincs kész a lakás. Tegnap este a víz is elment. Újra le kell bontani a csempe egyrészét a fürdőben. Dinánál és a pasijánál éjszakázhattam tegnap. Nagyon kedvesek. Komolyan. De én ettől már megőrülök. Mindig csak mászkálok ide-oda a kis batyummal és várom, hogy végre beköltözhessek a lakásomba.
Ja és ha ez nem lenne elég, ma reggel a cipőm is elszakadt, úgyhogy egész nap szakadt cipőben mászkálhatok. Így erősítem a hajléktlaln imidzsemet. FUCK!

Csak egy szösszenet: Ha azt mondja, hogy azt nagyon nem szereti a nőkben, hogy mindig felhánytorgatják a régi dolgokat és utólag vonnak felelősségre, akkor kérdezem én: Ő miért csinálta ugyanezt (jogtalanul)? Ennyit az elveiről...