Első lecseszés

A munkahelyemen tegnap megkaptam az első lecseszésemet (Főnök behívatott). Teljes mértékben igaza volt. De most olyan szarul vagyok, hogy elmondani nem tudom. Stresszelek, gyomoridegem van és sírhatnékom. Tegnap este Conival nyugtatóként beBacardyztunk (egyébként utálom a Bacardyt). Akkor jobb volt, bár este megint majdnem elájultam (szoktam ilyet, mikor a szervezetemnek elege lesz belőlem, fogja magát és kilök minden erőt az ujjaimon keresztül a testemből, jönnek a fekete pontok aztán a sötétség, aztán csatt). Még jó, hogy eljutottam a fürdőig és ott gyorsan tettem egy kis hideg vizet a tarkómra és a csuklómra, majd háló és gyorsan lefeküdni az ágyra. Szóval kész. És tényleg az a legrosszabb, hogy teljesen igaza volt. Amikor behívatott, tudtam,éreztem, hogy ez lesz. Magamra haragszom. Mert eddig sosem volt gond a munkámmal. Komolyan. Maximalista vagyok, vagy mi. Most meg... Teljesen nem vagyok magamnál az utóbbi 2-3 hétben. Annyi sok apróság (munkában sok új dolog, közben foglalkozni az összes régivel, tanítani az új lányt, ellenőrizni a munkáját, intézni a lakásomat, a bankot, a régi tulajékat, az ügyvédet, a festőt, a bútorvásárlást, kezdeni szervezni a költözést...) összejött, hogy már nem bírta az agykapacitásom (egy csomó mindent elfeljtettem, nem tartottam a határidőket). Egyébként abszolút nem volt bunkó Főnök, csak lelkis. Ezzel még jobban tönkretett (ráadásul én érzékenyebben reagálok mindenféle lelki dologra, mint az átlag ember; szerintem). Szóval ez van. Jelenleg borzasztóan parázok, hogy közvetlen előléptetésem után kirugatom magam, mert bármennyire is szeretném, nem tudom összeszedni magam. Mondjuk mostanra (így, hogy mindjárt lejár a munkaidőm) talán már kicsit jobban vagyok, de ne tudjátok meg... reggel, mikor Coni behozott dolgozni, alig mertem kiszállni az autóból. Szóval most van mit rendbehozni megint. Valami probléma mindig kell.