Chill's diary

kedd, augusztus 22, 2006

Fireworks

Majdnem kimentünk és majdnem egy hajóra. Coninak nem volt kedve kimozdulni és a dugóban órákat állni. Bevallom én is elkényelmesedtem. Jobb volt a puha ágyból egymás karjaiban a házimozin nézni. Egy darabig… Amíg volt adás. Szeretem a vihart. Most tényleg féltem. Coninak tetőtéri szobája van. El tudjátok képzelni, hogy milyen hangokat produkált a 100km/h-s szél a jég, az eső és a mennydörgés. Tényleg féltem. Szorosan átölelt, én meg belefúrtam a fejem a karajai közé. Ő volt az én védelmezőm. Jobb volt. Biztonságban éreztem magam.
A vihar végén vacsorát főztünk, kajáltunk, beszélgettünk. A TV-ben még mindig nem volt adás. Élveztük az ablakból beáramló friss, hűvös levegőt, ami a hétvégi kánikula után hatalmas felüdülést jelentett. Sajnáltuk a szegényeket, akik kint voltak és szarrá áztak. Akkor még nem tudtuk, hogy mi történt. Úgy este fél 12 körül visszatért az „élet” a tv-be. Megrázóak voltak a felvételek és méginkább a hírek. És a szervezők tudták egy órával a műsor kezdése előtt, hogy mi várható. Nem szóltak. Dina kint volt. A várban. Azonkívül, hogy egy kicsit megfázott nem történt baja. Még szerencse, hogy csak ennyi. Ez egy olyan dolog, amire nem találok szavakat. A szörnyű, borzasztó, megrázó és hihetetlen szavakon kívül nem tudok mást mondani.
Hétfő reggel Coni hazahozott. (Egyébként nem sokat aludtunk,mert egy hangjából ítélve hatalmas szöcske vagy mi a szösz megköltözött a szobába és egyfolytában ciripelt. Amint felkapcsoltuk a villanyt, elhallgatott. Komolyan nem találtuk meg és egy óra vadászat után holtfáradtan próbáltunk ciripelés mellett aludni. Tiszta sátorozásazerdőbenfeeling. Én azért paráztam, mert undorodok a bogaraktól. De végül a fáradtság nálam is győzött.)Másfél óra alatt be is értünk a 16ból a 9be… Mikor tőlük elindultunk, kifordultunk az utcájukból és máris irányváltoztatásra kényszerültünk. Egy hatalmas fa feküdt megtépázva keresztben az úton. Megálltunk fél percre, amíg a megdöbbenésünk tartott. Aztán az úton befelé a városba hasonló látvány fogadott minket: megtépázott, kidőlt fák, ágak, levelek és törött cserepek mindenhol szerteszét az úton és az út mellett. Kicsit tényleg hátborzongató hatása volt.

1 Comments:

Megjegyzés küldése

<< Home