Pihi és ebek
le is fotóztam. :)
le is fotóztam. :)
Tegnap voltunk. Életemben most volt először snowboard a lábamon (hozzáteszem, hogy síléc sem volt még soha).
Bajtársak... Bízzunk benne, hogy ennyire azért nem lesz komoly. Bajtársak... Bár jobb félni, mint...
Szóval mindenki vigyázzon magára!
Az előbb hagytam abban egy szép, nagy és jóízű barack, pontosabban nectarin evését. Nagyon furcsa érzés volt, lévén hogy a barack nem kimondtottan januári gyümölcs. Tekintsünk el most mindenféle génkezeléstől meg egyéb dolgoktól, amitől úgy néz ki a nectarin, ahogy kinéz. A lényeg, hogy barackot ettem január közepén. Nagyon jól esett.
Nemrég hívott anya. Tegnap este meghalt a dédimamám. Agyvérzés. Lehet, hogy már most hétvégén lesz a temetés. Az a durva, hogy jobban kiborít a temetés gondolata, mint maga a halálhír. Nagyon nem akarok menni. Nagyon nem. Tudom, hogy senki se jár szívesen temetésre. Nem bunkó vagyok, csak egyszerűen minden porcikám ellenkezik. Nem akarok sírni, és főleg nem akarom látni a szeretteimet sírni, mert attól még rosszabbul fogom érezni magam, mint egyébként. Sokkal könnyebben feldolgoznám, ha nem kellene temetésre mennem. Lehet, hogy önző dolognak tartod (egyetértek), mert meg kell adni a tiszteletet meg minden. Egyetértek. Ezért is megyek.
Együttélés. Nagyon akartam. Tényleg. Mégis, ha néha kilépek a rózsaszín felhőim közül és teljesen reálisan nézem a dolgokat, azért összeugrik a gyomrom. Parázok kicsit. Még nem éltem együtt senkivel (úgyértem pasimmal). Végülis felesleges parázni. Nem?! Belevágunk. Aztán majd kiderül, hogy működik-e vagy nem. Ha kiderül, hogy nem, legalább kiderült hamar.