Hot

Kávé, cigi, Redbull, cigi..És még csak fél11 van.
Abban a pillanatban, mikor megláttuk egymást tegnap munka után, megnyugodtunk és azon kaptuk magunkat, hogy mindketten magyarázkodunk, hogy miért is voltunk bunkók a másikkal tegnap. Igazából a Hőségre fogtuk. Hülyén hangzik, de tényleg. Az ember nem tud aludni a melegtől - én is felkelek hajnalban arra, hogy folyik az arcomon és a nyakamon a víz (utálom!) - és kialvatlan, ingerültebb, sokkal hamarabb felmegy a pumpa. Pláne a héten a munkában is minden nap hétfő volt...
Azt mondta, hogy fontos vagyok Neki. :) Nem szerelmes, de fontos vagyok.
Megyünk szeptemberben - ha jó idő lesz - Harkányba egy hétvégre. Csak mi ketten. :)

Első veszekedés

Hát igen. Tegnap túlóra után találkoztam a csajokkal a Rádayn. Nagyon fáradt voltam és ideges. Örültem nagyon, hogy látom Őket, de nem voltam 100%os. Inkább csak hallgattam és okultam. :)
Biztos a fáradtság, a meleg és a sok szerelmtől túlcsorduló pasi (a szó legjobb értelmében) volt az oka. Felhívtam Conit, hogy mi lesz holnap (ma). Találozunk vagy mi lesz. Ebből az ártatlan beszélgetésből provokáltam egy veszekedést. Igen, provokáltam. Nem mondta azt, amit hallani akartam. Nem arra gondolok, hogy Szeretlek, csak egy-két kedves szóra vágytam. Hát Ő sem volt jó hangulatban és hát nem kaptam kedves szavakat. A végén már főleg nem. Kiabáltunk és ba**dmegoltunk. Aztán leraktam a telefont. Ültem, cigiztem, néztem magam elé, hogy ezt most miért kellett. Visszagondolva tényleg én provokáltam ki, mert érezni akartam, hogy fontos vagyok. Pedig tudom, hogy az vagyok, de Ő nem az az ömlengős típus. Elég az, hogy ha ketten vagyunk, akkor mindig érezteti velem. Miért nem elég ez? De elég. Türelmes vagyok Vele, csak tegnap nem voltam.
Persze smsben leírtam utána higgadtan, hogy nem így terveztem ezt a beszélgetést és hogy csak pár kedves szóra vágytam, meg arra, hogy megölelgessen, mert hiányzik. Válaszolt - Ő is már higgadtabban -, hogy igen ezt Ő se így gondolta és hogy megszeretget holnap (ma). :)
Egyébként szegény Dinának panaszkodtam tegnap, hogy megint el fogom cseszni, mert mindig ez történik, ha idő előtt beleszeretek valakibe. Ha Chill szerelmes lesz (túl hamar), akkor az a kapcsolat halálra van ítélve. Ez tapasztalat, nem hiszti. Aztán meggyőztem magam, hogy pozitívan fogok a dolgokhoz állni, ez a kapcsolat más lesz. Naivan hangzik. De leszarom.

Szerelem vagy amit akartok

Kedves Drága Miám! :)
Bocs, hogy ugyanazt a címet adtam a postomnak, de nagyjából megfogalmaztad vele az én gondolataimat is. Még jó, hogy nem hasonlítunk egymásra! ;)
Igen, még félek. Jön a sok mivanha..?
Nem tehetek róla. Ezek csak keringenek a fejemben. Próbálok nem tudomást venni róluk, de nem mindig sikerül. Régi dolgok miatt...
Mi van ha megszeretem, de egyik reggel felkelek és már nem akarom Őt?
Mi van ha nagyon megszeretem és Ő nem viszonozza, mert nála nem alakul ki? (ettől félek a legjobban)
Mi van ha külső dolgok miatt nem sikerül (ezt most nem magyarázom meg - volt már ilyen is)?
MIVANHA....???
Kedves okosok!
Tisztában vagyok Vele, hogy kár ezen görcsölni, mert így hozzáállni valamihez, biztos kudarc. Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy ülök otthon a matracomon, meredek magam elé és ezen agyalok. Nem. De akarva akaratlanul, ez a kis bogár ott ücsörög a fülöm mögött és néha elkezd motoszkálni. Sajnos ez van. Remélem, hogy Coni lesz a rovarírtó. Én akarom a legjobban. De nem görcsösen. Csak szépen lassan, okosan.

Ajjaj, baj van

Baj hát. Chill kezd szerelmetes lenni... Pedig nem akart. Nemrég döntöttem el, hogy nem kell nekem szerelem. Inkább karrierista csipa leszek. :) Persze ezt most lesarkítottam. Kicsit. Az a baj, hogy ez a "tervem" már a tervezés időpontjában el volt cseszve, mert nekem szükségem van a szerelmre. És nem arra a leginkább, hogy szeretve legyek (persze arra is), hanem hogy én szeressek és tudjak adni. Olyannak, aki megérdemli. Coni megérdemli. Talán. Remélem. Mindenestre most úgy érzem. És nekem most igazán jó.






Vasárnap este megnéztük az AI-t. Elsírtam magam. Hogyha pontos akarok lenni lesírtam, merthogy a mellaksán pihent a fejem éppen. :) Kinevetett. Persze aranyos volt. Letörölte a könnyeimet, átölelt és megcsókolt.
Huh, ezt még leírni is nyálas. :) Akkor is így történt. És nyálas nem nyálas, jó érzés járta át az egész testem.

Lánybúcsú

Pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett! Felejthetetlen. Az idei nyár legjobb bulija! ST barátnőm (a menyasszony) is így gondolja :).
ST csak annyit tudott, hogy pakoljon össze hétvégére és péntek délután 5kor találkozunk a Moszkva téren. Fogalma sem volt, hogy hova megyünk. Elindultunk. 4en csajok. Déli - Pécs (itt csatlakozott hozzánk egy egerszegi barátnőnk, San). Pécsről busszal Harkány. De Neki fogalma sem volt, hogy Harkányban vagyunk. Elindultunk sétálni a csomagokkal Harkányban. STnek végig azt mondtuk, hogy a vasútállomást keressük, mert még megyünk tovább (ozzáteszem: este 11 óra volt). Aztán megálltam egy ház előtt, hogy pihennem kell. Mindenki tudta STn kívül, hogy a nyaralónk előtt állunk. Elkezdtem matatni a kapun lévő lakaton (tudtam, hogy apa, mikor előző nap itt járt és elrejtette nekem a kulcsot, nem pattintotta össze a zárat). Aztán egy Jé, ez nyitva van! felkiáltással kinyitottam a kaput. ST teljesen elsápadt, hogy mi a fenét csinálok. Nincs itthon senki, menjünk be és üljünk ki a teraszra - ÉN
Ne, ezt nem kellene, mi van jönnek a rendőrök? - Már teljesen sápadt ST
Ezek után odamentem a kulcsrejtekhelyéhez és kivettem, hogy jé, kulcs is van. Erre többiek már nem bírták röhögés nálkül látva ST arcát. Abba a pillanatban esett le ST-nek, hogy mi van és hol vagyunk. :) Nagyon örült! Tényleg kiültünk a teraszra és jónéhány doboz sör és üveg bor elfogyasztása mellett hajnalig beszélgettünk. Reggel keltünk, mert kimentünk a később érkező barátnőnkért, Cathyért az buszhoz. Megreggeliztünk, aztán irány a strand. Persze útközben STnek a feladata volt, hogy szórólapokat osztogasson az utcán Segítség!! Jövő héten férjhez megyek! felirattal, és hogy egy kis rózsaszín, kemény fedeles, szívecskés noteszbe (amit én vettem :) ) jókívánságokat gyűjtsön idegenektől. Érdekes volt, mert hát nem mindenki jó kívánságokat írt, hanem a saját rossz tapasztalatát. A legkeményebb Erzsi volt, aki kb ilyet írt: A férfiakat csak 1-2 órás használatra kell tartani! Aztán még utánunk is kiabált, hogy Meg fogod bánni! Hát igen, ilyen is volt.
Mindent összevetve vicces volt. A strandon miután ST kacsás karúszóban, TomésJerrys úszógumiban és rikítórózsaszín búvárszemüvegben pancsolt kicsit a gyerekmedencében, követekezett a pihi, fürdés, napozás és persze: jegeskávé, jégkása, lángos és sör! Ki is mondta, hogy nehéz az élet? :)
Este, a nyarlóban sör és bor mellett, majd kitartó keresés után megtalálta a pólóját, amit csináltattunk Neki. Elején: Férjhez megyek Hátulja: De még van egy hetem!

Nagyon örült! Aztán akkor még jobban lekezdett nevetni, mikor mi is felvettünk a miénket. Elején: Koszorúslány, Hátulján: Security. Nagyon jól néztünk ki együt. :)














Így mentünk el később bulizni, miután volt még pár vicces feladat, kamerafelvétel és ajándékátadás (szakácskönyv kezdőknek, kék harisnyakötő és egy rózsaszín szőrös bilincs - ennek örült a legjobban :) ). :) STnek válaszolnia kellett a vőlegényével kapcsolatos kérdésekre. Ha nem tudta a választ ivott. Jó kérdések voltak. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy ST alig tudott felállni. :)
A buli is nagyon jó volt. Megismerkedtünk pár sráccal (ez is feladat volt), de tényleg nagyon jó fejek voltak. Táncoltunk hajnalig. A DJ is csak nekünk zenélt . Óriási volt! Éjjel egymás hegyén-hátán alvás. Reggel az arcok és a barátnőm nyakán lévő gyanús :) foltok árulkodtak a jó buliról. Reggel a buszhoz új haverjaink vittek vittek el kocsival. 3 körül értünk Pestre. És gondoltam, hogy megkoronázom a hétvégét. Átmentem Conihoz. :)
Hát igen. A nyár legfantasztikusabb hétvégéje volt!

Múlt hétvége

Hétvége.Coni. Nagyon jól éreztem magam. Tényleg. Elmúltak a félelmeim (egyenlőre :x). Szombat délután jött értem és hétfő reggel vitt dolgzoni. Egész hétvégén Náluk voltunk és pihiztünk. Megismertem anyukáját. Nagyon kedves volt velem. Érdekes dolgokat tudtam meg. Mindig tanul az ember. Szombat este, mikor anyujával beszélgettem másfél órát (Coni addig a szekrényét szerelte), hát bevallom egyik döbbenetből estem a másikba. A szarkeverőmunkatársamról beszélgettünk (ők régen jóban voltak). Röviden annyit az egészről, hogy most már tényleg nincs semmi lelkiismeret fudralásom és ilyen ember engem soha többé ne oktasson ki. A lelki szegénység és önzés megtestesítője is lehetne. Hihetelen volt. Komolyan. És mindenképpen megdöbbentő. Ma is Coninál alszom. :)

Intensive Care

Az ülőhely előnye, hogy van egy fix helyed, nem ugrálnak a fejeden a megvadult rajongók és valjuk be kényelmes (bár ez a Népstadioni vasszékekre végülis annyira nem igaz). Hátránya, hogy amikor igazán elkap a hangulat, irigykedve nézed a tomboló tömeget az arénában (pláne az én esetemben a Tisztelet jegyem miatt körülettem csak sznobok ültek leginkább fapofával és cigivela szájukban). És akkor irigykedsz igazán, mikor lejön a színpadról és megcsókol egy lányt. Hát igen. Akár van párom, akár nincs, ezt nem hagynám ki. :) Mindent összevetve fantasztikus volt és hatalmas showt csinált. Hát igen, Ő színpadra született. Művész és komika. Óriási volt. Kb:60 000 ember... A Feelnél és az Angelnél öngyújtók, telefonok neon fénye és egy kis csoport a küzdőtéren csillagszóróval...Többször is kirázott a hideg. És kirázott volna akkor is, ha a Feelhez nem kötne egy gyönyörű emlék A régi nagy szerelemmel. Megérte. Jó volt.

Just can't get enough

Végre sikerült kicsit kipihennem magam. nem igazán aludtam sokat mostanában. sajnos ezt éreztem magamon is. kezdtem olyan csaj lenni, akiktől rosszul vagyok. Hisztis picsa. nem vagyok az. persze Conin töltöttem ki. de be kell vallanom, talán jogosan. tök jó vele meg minden. a hétvége. mindig a hétvége. az a helyzet, hogy tök jó, hogy előléptettek, de ezzel egy kemény hasast ugrottam a mélyvízbe. valamilyen szinten élvezem. Szeretem a kihívásokat. de ideges vagyok. Jól akarom csinálni, bebizonyítani a főnökömnek, hogy megérdemeltem a bizalmát. ő jó fej nagyon egyébként. szóval sok a meló. nagyon. ilyenkor arra vágyom, hogy ha hazamegyek valaki ott legyen és átöleljen. megnyugtató tud lenni és igenis erőt adna. nem azt kérem Tőle, minden egyes nap átjöjjön ölelgetni. de most úgy érzem, hogy kevés csak a hétvége. Félek, hogy így el fogunk távolodni. és igen, hisztiztem Neki tegnap a telefonban. nem szoktam. komolyan. úgy vlt, hogy átjön pénteken. azért hívott, hogy lemondja. pont előtte beszélgettünk dinával és miával erről, hogy kicsit többre vágyom. erre tessék. lemondja a pénteket is. igen. felhúztam magam. irónikus és bunkó voltam Vele. tudom, hogy Neki is zűrös időszak ez és Ő is fáradt. pihennie kell. és én tényleg türelmes vagyok. de egyszer legyünk együtt is fáradtak. csak úgy legyünk együtt egymás karjaiban és hagyjuk, hogy teljen az idő. nekem ez jó lenne és tényleg adna erőt. lehet, hogy ez csak nekem fontos. ettől félek. pedig nem vagyok még szerelmes, de így... egyébként is nehezen tudok bízni. így még nehezebb lesz.
ma este találkozunk. azt mondta hívjam ha végeztem (jönnek délután szüleim, megyünk megnézni az új lakásomat meg vásárolunk...).

majd hívlak...

Love is in the air vagy mi...

Érdekes. Eddig pasi hiány, közös szenvedés a csajokkal, beletörődni a "nem is olyan rossz egyedül" szituációba, futó kapcsolatok, amik már nemcsakhogy nem tesznek boldoggá, de már bizonyos szinten fárasztanak is. És talán egyszerre. 3 igazi barátnő vagyunk. Talán most mindhármunknak összejön az a bizonyos komoly kapcsolat. Hát már lehet, hogy azt sem tudom, hogy hogy kell csinálni. :/
Mondjuk persze semmi sem fenékig tejfel. Nálunk csak annyi a gond (de igazából nem gond...vagynemtudom), hogy nem járunk. Heti kétszer találkozunk kb (általában hétvégéket töltjük együtt), de az mindig nagyon jó. Nagyon egymásra tudunk hangolódni. 32 éves. Végre... Szóval szeretek Vele lenni. Nem vagyok szerelmes. Most csak úgy egyszerűen jó. Meglátjuk... Minek rohanni. Nem sietek sehova. :)

Weekend

GYŐZTEK AZ OLASZOK!!!! :)))



Jó hétvége volt. Család, kajcsi, pihi, vasárnap Coni és VB döntő egy kivetítős sörözőben. Hideg sör, jó hangulat, jó levegő, finom kaja és persze olasz győzelem. Igazán jó volt. Coni nálam aludt és reggel Ő hozott be a munkába. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire vagyok fáradt. Remélem hamar elmegy ez a nap, mert majd ledőlök a székemről.
Most közölte egy közvetlen munkatársam, hogy fel fog mondani. Ma beszél a főnökkel. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Róla annyit érdemes tudni, hogy jóban voltunk (vagyunk?) nagyon, aztán ő volt az, aki lebeszélt Coniról (általa ismertem meg) és ellene van a kapcsolatunknak. Nos, ez kicsit érdekesen ütközött ki két hete. Még nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel és nem tudom eldönteni, hogy aggódik értem vagy egyszerűen önző. Tényleg nehéz. Én szeretek a saját tapasztalataimból tanulni és nem bírom a "jó" tanácsokat. Kaptam már eleget. No comment. Úgyis megyek a saját fejem után. Conival jó. Még. Remélem Még sokáig.

Egy beszélgetés...

Nagyon sokat beszélgettünk szombaton és vasárnap. Ő meg én. Kapcsolatokról, pasikról, nőkről. Nagyon sok okos dolgot mondott mindkettőnk. Miért van annyi egyedülálló ember mostanában? Megfejteni nem tudtuk, pedig mi is azok vagyunk. Találtunk viszont lehetőségeket. Karrierizmus, "szinglinek lenni divatos és jó" és....Az emberek, akik nem akarnak egyedül lenni, néha hajszolják a boldogságát és mint tudjuk, mörfi ilyenkor közbelép, hogy ha hajszolod, akkor azért se. Az emberek csalódnak, mind a nők, mind a férfiak. Egyre nehezebben kezdenek új kapcsolatba. A mérce egyre magasabb és egyre több fenntartásuk van a másikkal és magával a kapcsolattal szemben. Én is ilyen vagyok. Coni is ilyen. Ezért jó most ez így, ahogy van. Egyenlőre nincs kötöttség. Tegnap is egész nap emaileztünk és nagyon aranyosakat ír nekem. Nagyon jó érzés, de nem szállok el és nem élem bele magam, mert úgy már megégettem magam párszor. Szóval I try to enjoy my life! Egyébként Coni felvetett egy másik témát is, miszerint az egyedül álló emberek számát erősen közelíti (ha nem meghaladja) azoknak a száma, akik benne vannak (bennemaradnak) egy sz*r kapcsolatban. Félnek a magánytól, félnek a bizonytalanságtól,, elegük van az elcseszett randikból. "Megint kezdjek el ismerkedni? Hol? Kivel? Mikor? Mi lesz ha egyedül maradok és magányos leszek?" Magány. Borzalmas dolog. Nem ugyanaz, hogy az ember egyedül van vagy az ember magányos. Nagy igazság. A magánytól nagyon sokan rettegnek. Olyan kapcsolatokat látok néha (magamkörül is), ami pont ezek miatt a dolgok miatt "működik". Mert megszokás, mert valamilyen fajta biztonságérzet vagy kitudja. Én nem tudom. Sosam voltam annak a híve, hogy csak azért legyek valakivel, hogy legyen valakim. Persze biztos sok minden más is szerepet játszik. Pláne ha az ember (főleg a nő) mondjuk már elmúlt 30éves. Akkor aztán még nehezebb a döntés. Főleg ha már gyerek is van. Ez egy véget nem érő téma és rengeteget lehetne beszélni, vitatkozni. Én azt mondom, hogy próbáljuk meg megtalálni mindenben a jót, az apróságokat, amik boldoggá tesznek, ne maradjunk bent egy rossz kapcsolatban, mert könyörgöm: egyszer élünk és senki nem élheti helyettünk az életünket, akit szidhatunk a halálunk napján, hogy elcseszte...