Sedness

Úgy döntöttem, hogy minden nyaralásom digitális (legjobb) képeit előhivatom és mindegyiket külön albumba rendezem. Mivel imádok fotózni, nem kis darabszámról van szó. Anyagi megfontolásból úgy döntöttem, hogy életem legszebb egy hónapjával, Máltával kezdem. Elő is hívattam. Tegnapra lettek kész. Este 2 órán keresztül rendezgettem a 300 db-os fényképalbumba a képeket. És előtört. Nagyon sok minden. A rengeteg gyönyörű emlék, a tengerpart, a gondtalanság, a bulik és barátságok, meg hát a szerelem. Na igen. Bár két éve volt, mégis mikor elmorzsoltam egy könnycseppet a szememben, tudtam, hogy a közös képünk látványa kicsit mindig fel fog kavarni. És ez így van rendjén. I was a bit Sed...

Don't worry...

Ma felhívott apa, hogy anya aggódik értem, mert mikor beszéltünk, legalább két méterrel lebegtem a föld felett a boldogságtól. Aggódik, hogy nagyon beleélem magam a dolgokba és nagyot fogok esni a pofimra. Aranyos volt, egyébként jót röhögtünk. Arra a mondatomra pedig, hogy ha szomorú vagyok az a baj, ha pedig boldog, akkor meg az... csak azt mondta, hogy Ő mindenképp azt szereti, ha boldognak lát. Ez természetes.
Nem vagyok hülye. Csak szerelemes. Najó, tudom, hogy ez a kettő azért kicsit összefonódik (főleg nálam), de akkor is úgy gondolom, hogy jár mindenkinek (itt is vannak azért kivételek) még egy esély. És én tudom, hogy megbánta. Érezteti velem. Senki nem látja, hogy milyen velem, ha kettesben vagyunk, hogy miket mond, hogy néz rám... Én tudom, hogy jó döntés volt. Akkor is ha nem lesz jó vége. Mert most jó. Túl jó ahhoz, hogy játszottam volna a sértődöttet és nem bocsátok meg. A mostot élvezem. Most jó. Nagyon. Nem agyalok. Lesz, ahogy lesz. Miért baj ez?!

Hétvége

Szombat délután átjött. Ma reggel Ő hozott dolgozni. Egész végig együtt voltunk. Annyira jó volt!!! Nem tudtunk lekattanni egymásról. Nagyon jól éreztük magunkat együtt.
Hiányoztam Neki. :) És nekem is Ő. Nagyon .

Káosz

Tényleg tiszta káosz vagyok. Mióta beszéltünk telefonon, nem tudok koncentrálni a munkámra, remeg a gyomrom és kezem-lábam. Ja, mert beszéltünk. Nemrég hívtam. Mondtam Neki, hogy holnap 3 körül akkor az örsön talizzunk (mert ugye a legtöbb tanács arról szólt, hogy semleges helyen találkozzunk). Mondta, hogy jó. Nagyjából ennyit beszéltünk. Aztán 5 perc múlva hívott, hogy bocs, de az előbb nem tudott beszélni és hogy mi lenne ha Ő jönne el hozzám, mert a cuccaimat úgyis haza kell hoznom és hogy ne kelljen a metrón hurcolnom. Ja, és hogy jó lenne korábban találkozni, mert nem tudja, hogy hogy lesz a délutánja. Mondtam, hogy nem tudom, hogy tudok-e előbb, mert hát a scontósok azt mondták, hogy reggel 8-tól délután 2-ig hozzák az ágyamat vmikor. Erre Ő: -Miért? Egyből fel is akarod avatni? Én (tök zavarban és remegő lábakkal): - Nem azért, csak szerettem volna mindent rendbe tudni mire jössz.
Erre Ő: -Szeretnéd, ha több időt töltenék Nálad?
Én: -Hát jó lenne azért egy kicsit beszélgetni...
Ő: - Akkor találd ki, hogy mit szeretnél és este még csörögj rám.

Kb. ennyi volt. Most tiszta ideg vagyok és totál hülyének érzem magam. Szokásos gondolatok kavarognak bennem, hogy erre meg arra mit kellett volna mondani. De ez mindig így van. Az ember utólag mindig okosabb. Ráadásul az a gondolat sem hagy nyugodni, hogy miért nem ér rá szombat délután? Lehet, hogy lett közben valakije? Abba belepusztulnék. Vagy megint csak beképzelek magamnak hülyeségeket? Talán le kellene higgadnom egy "kicsit".

Csajok

Tegnap végre időben haza tudtam menni a munkahelyről. Este eljött hozzám Mia,Dina, Mó és Mari. Már nagyon hiányoztak nekem. Annyira jó volt végre megint egy csajos estét tartani. Jó volt más véleményeket is meghallgatni a Conival kapcsolatos dolgokról. Kaptam tanácsokat rendesen - és ezt utólag is nagyon köszönöm!-. Igazából nem tudom, mi lesz. Tuti, hogy nem tudok erő maradni. Tartanom kellene magam és nem szabadna engednem Neki, mert -ahogy a csajok mondták tegnap- később megcsinálja újra és rosszabb lesz. Nálam (is) mindenkinek jár még egy esély. Azt biztos nem fogom kibírni, hogy találkozzunk egy semleges helyen, aztán csak átveszem a cuccokat és elköszönök. Nem bírnám ki.
Dina kicsit tovább maradt, mint a többiek. Elmondtam Neki, hogy ugye Coni azt is mondta még, hogy azért abban, hogy állításom szerint annyira fontos Ő nekem, biztos benne van az is, hogy mennyire kényelmesebb (furikáz mindenhova...). És ha nem is mondom, azért ez - ha őszinte vagyok magamhoz- sokat számít.
Na, én mostanában nagyon sokat gondolkodtam ezen (is). Nem igaz. Ha rágondolok, nem az jut eszembe, hogy de hiányzik, hogy reggel nem BKV-val kellett munkába mennem vagy hogy de hiányzik, hogy furikázzon a praktirbe vagy a baumaxba vagy az ikeaba.... Nem. Az hiányzik, ahogy olyan édesen mondja, hogy igen (ezt most nem magyarázom - elég ha én tudom - nem, nem abban a szituban, amire most bárki gondol - ez egész más); az hiányzik, hogy este mellette alszok el és reggel mellette kelek; az hiányzik, ahogy hozzámér, simogat; az, mikor a Praktikerbe vitt kocsival és egésznap ott tököltünk és mikor a kocsinál rájöttünk, hogy még visszakell menni, akkor felajánlotta, hogy majd ő visszamegy és elintézi - NEM. nem ez (bár tényleg köszönöm, de egyedül is el tudtam volna intézni), hanem hogy bement és két perc múlva jött egy kólával, hogy biztos szomjas vagyok, mert nem ittam már órák óta. Én romantikus alkat vagyok. Nekem nagyon fontosak ezek az apróságok.
Csajok nagyon köszi az estét!!! :)

Politika

Nem politizálok! De ilyenkor nagyon jó a Blahától 5 percre lakni és hajnali 3kor egy olyan munka nap után, mikor 13 órát dolgoztam, arra ébredni, hogy valakik verik az utcában lévő (köztük a miénket is) hatalmas tömörfa kapukat, üvöltöznek és sűrűn k*va anyáznak, és én a földszinti lakásomban tök egyedül még visszaaludni is fosok, hogy a sok elmebeteg, eszement, vadbarom, idióta (sajnos nem tudok finomabban fogalmazni) be ne szabaduljon az udvarunkba neadjisten tőrnizúznigyújtogatni. Mert igen, én parás vagyok nagyon, és egyedül még inkább. Most meg zaklatott és kialvatlan. Könyörgöm!!! MIRE JÓ EZ!!!!???

Hmm...

Hétvégén takarítottuk a lakást. Szombaton pl reggel negyed7-től este 10ig. Van már IKEA-ból szép új függönyöm is. :) Szóval elfáradtunk. De már nagyon jól néz ki a lakás. Péntek este pakolászás közben meg akartam mutatni anyáéknak a képeket, hogy hogy nézett ki a lakás szétbombázva. Be akartam kapcsolni a laptomomat. nem sikerült. Hát persze, mert nem volt rajta az aksi. Még most sincs rajta, ugyanis kitartó, ámde sikertelen keresgélés után rá kellett jönnöm, hogy Coninál hagytam. na bumm. Fel kellene hívni. De nem hívom. De fel kell. Gyomorgörcs, idegbaj. Tényleg meghülyültem. Vasárnap este, mikor elment a család, ottmaradtam egyedül. Csak néztem a hatalmas, puha matracokat, az éjjeli szekrényen a hangulatvilágítást és akkor nagyon éreztem! Nagyon nagyon hiányzott. Nem így terveztem az első estét az új lakásban. Teljesen egyedül. Felhívtam. Normális volt. Észrevette már, hogy otthagytam az aksit. Azt mondta, hogy azért nem hívott, mert én vagyok megsértődve. ebben nem teljesen értettem az összefüggést, de mindegy. Szóval mondtam, hogy hétvégén találkozhatnánk valahol. Kérdezte meglepetten, hogy ráér addig? Mondtam, hogy persze, meg a héten nagyon sokat túlórázok és nem tudom még, hogy hogy érek majd rá. Mondta, hogy ok, de ha bármikor kell, akkor csak hívjam és megoldjuk.
Az Ő hangja sem volt túl boldog. Olyan fajta bizonytalanságot véltem felfedezni benne, mint a sajátomban. Amikor nem tudjuk, hogy mit akar a másik. Akar békülni vagy nem? Nem tudta meg, hogy én akarok-e, de én sem tudom, hogy Ő hányadán áll a kapcsolatunkkal. Ebből mi lesz?
Egyébként kicsit jobban vagyok mióta beszéltünk.

Sose lesz már vége..?!

Tegnap este negyed8ig dolgoztam, aztán röplabda fél10ig. 10re értem haza. Már alig vártam, hogy belefeküdjek az új, hatalmas, puha ágyamba, amit tegnap délután hoztak a Scontoból a szekrényekkel együtt. Gondoltam én. Dehát ugye rólam van szó, tehát nem mehet simán semmi. Mindent hoztak a szállítók, csak épp az ágyamat nem. Sajnos nagy fejetlenség van a raktáron, biztos ott maradt. Tele van a sajnálkozásokkal már a tököm. Most intézem a reklamációt. Remélem, hogy a héten hozzák, mert egyrészt nem volt olcsó (sem az ágy, sem a kiszállítás), másrészt anya és mama jönnek fel hozzám hétvégén segíteni és jó lenne, ha tudnánk valahol aludni....
Ja, csak mint apróság. Reggel hajat akartam mosni, mert már úgy nézek ki, mint egy menekült. Ez a tervem is csődbe ment, mert nem volt melegvíz. Úgyhogy ma este megint át kell jönni Istvánnak (a munkások csoportvezetője), hogy megcsinálja. Szóval most megint erősítem a hómlesszimidzsemet. Ha láttok az utcán egy nyúzott arcú, igénytelenhajú lányt, na, az én vagyok. És ne szóljatok hozzám, mert lehet, hogy harapok.
Kikészültem idegileg. Azt hiszem. Most tényleg besokaltam. Elegem van mindenből és mindenkiből.

Hazugság, elvek, őrület

Hazudni magunknak... Mindig ellene voltam. Az ember nézzen szembe mindig a problémáival, csak úgy lehet őket megoldani. Most kicsit meginogtam. Folyamatosan hazudok magamnak. illetve nem merek belegondolni a valóságba. Nem merek belegondolni, hogy nincs többé Coni. Mindig elterelem a gondolataimat. Nem is sírok. Viszont a szervezetem érzi. Beteg vagyok, fáj a hasam folyton meg a fejem. Ez nem lesz így jó. Ráadásul ezek mellett lakástulajdonosként hajléktalannak érzem magam, mert még mindig nincs kész a lakás. Tegnap este a víz is elment. Újra le kell bontani a csempe egyrészét a fürdőben. Dinánál és a pasijánál éjszakázhattam tegnap. Nagyon kedvesek. Komolyan. De én ettől már megőrülök. Mindig csak mászkálok ide-oda a kis batyummal és várom, hogy végre beköltözhessek a lakásomba.
Ja és ha ez nem lenne elég, ma reggel a cipőm is elszakadt, úgyhogy egész nap szakadt cipőben mászkálhatok. Így erősítem a hajléktlaln imidzsemet. FUCK!

Csak egy szösszenet: Ha azt mondja, hogy azt nagyon nem szereti a nőkben, hogy mindig felhánytorgatják a régi dolgokat és utólag vonnak felelősségre, akkor kérdezem én: Ő miért csinálta ugyanezt (jogtalanul)? Ennyit az elveiről...

Vége

Péntek este fogtam a cuccaimat, hívtam egy taxit és elmentem. Majd leírom, hogy miért. Ha lesz időm. Meg ha kicsit sikerül összeszednem magam. Most nagyon rossz. Komolyan. Borzasztóan fáj. A köcsög rádióban persze folyamatosan nyomják a Depeche Mode-ot. Enjoy the silence. Hátha belepusztulok.

Béke

Válaszolt. Jó hosszú levelet írt. Sikerült megbeszélnünk higgadtan. Munka után már mindketten úgy viselkedtünk, mintha misem történt volna. Azért volt a levegőben egy kis érezhető feszültség. Még nem voltunk azért olyan felszabadultak. Ma reggel is, mikor vitt dolgozni, bár együtt nevetgéltünk Bocskorékon, de azért elmaradt a szokásos sebváltóról a combomra teszi a kezét, simogat meg ilyesmi. Ez még rossz érzés. Persze nem emlegetem. Azért tényleg nagyon nagy veszekdés volt. Kell hagyni egy kis időd mindkettőnknek. Lehet, hogy ez az összeköltözés kicsit gyors volt. Illetve biztos. Dehát nem volt nagyon más alternatívám. Egyébként még most is mondja, hogy addig maradok, amíg akarok. Néha komolyan nem tudom eldönteni, hogy azért viselkedik furán, mert már unja a képemet, vagy azért mert nem akarja, hogy elmenjek. Vagy egyszerűen csak fáradt. Az a rossz, hogy ilyen rövid idő után (vasárnap leszünk 3 hónaposak) úgy érzem, hogy ellaposodott egy pár dolog. Ez nagyon gáz. Én ezt a gyors összeköltözésre fogom, és bár nagyon megszoktam már, hogy mindennap együtt vagyunk, azért jót fog tenni nekünk, ha elköltözök. Hiányozni fog, de a cél érdekében mindent. :)

Mosogatás - kiborulás

Tegnap összevesztünk. Egy faszságon. Nagyon. Nem tudok megnyugodni. Írtam Neki egy emailt egy órája, mert muszáj volt. Megőrültem volna, ha nem teszem meg. Bár így is megőrülök.

Szia!
Azért írok, mert nem akarom, hogy azt hidd, hogy játszom a sértődöttet. Nem így van. Csak tudod nem megy ki a fejemből, amit tegnap mondtál (még kibaszott munkámra se tudok odafigyelni). „Nekem még nem bizonyítottál” És szerinted Te csak beszélgetsz és ez nem volt lekezelő és megalázó? Mi vagyok én könyörgöm?! Elnézést, hogy nem segítettem tegnap (tényleg bocsánat, mert akartam). De ugorjuk át ezt a köcsög mosogatás témát. Engem tényleg az zavar, hogy félreismersz ebből a szempontból és igenis számít, hogy mit gondolsz, mert képzeld el fontos vagy nekem. Ha nem lennél az, akkor szarnám le, hogy mit gondolsz. De sajnos nem megy. És ez az ami idegesít. Hiába próbáltam elmondani tegnap az álláspontomat és hogy mit érzek (hogy rosszul érzem magam, mert a nyakatokon vagyok 2 hétig, mert sajnos nincs hova mennem – lehet, hogy Te nem tudod, hogy ez mennyire szar érzés. Mert hiába kedvellek mindannyiótokat, akkor sem találom egy csomószor a helyem és koloncnak érzem magam és tényleg sokszor érzem magam, hogy én is csinálnék valamit, de nem tudom, hogy mi után hova nyúljak, hogy ne rontsak el semmit).
Az a nagy büdös helyzet, hogy nem akarlak elveszíteni és fogalmam sincs, hogy reggel mit vártál tőlem a kocsiba, hogy mit mondjak. Bocsánatot kérjek? Bocsánatot kérek. Bocsánatot kérek, hogy két hete a nyakadon vagyok; bocsánatot kérek, hogy nem segítettem; bocsánatot kérek, hogy sokszor megkérlek, hogy a lakással kapcsolatban segíts, mert nincs más, akihez fordulhatnék.
Remélem, hogy számít valamit ez a levél és nem „szarod le, hogy én mit mondok”, mert a fejedbe vetted, hogy Te tökéletes vagy és csak az a jó, ahogy Te gondolkodsz. A múltkor azt mondtad, hogy Te soha nem bántanál engem. Pedig sikerült. Csak azzal az egy mondattal. És ez nem sértődöttség. Ez fáj.

Még nem válaszolt.

Együtt

Ez az együttélés egész jó dolog. Még nem éltem együtt senkivel. Persze ez is csak ideiglenes. De élvezem. Veszekedések persze vannak. Ezek nem komolyak.
Szombaton kiborultam. Kb 10 percet zokogtam Neki. Persze nem azért, mert nem úgy szólt hozzám, ahogy kellett volna, hanem minden miatt. Az volt az utolsó csepp. Kiborultam és pont. Annyi minden gond van a lakásfelújítással (és mellette a munkában is 110%-osan kell(ene) teljesítenem), hogy már nem bírtam idegileg. Aznap pl.: este fél10kor ettem először, mert egész nap rohangálni kellett (hibás csempét és járólapot adtak a Praktikerbe, azt ki kellett cserélni, újat választani; 20 cm-vel kevesebb lett a tapétacsík, a parketta is kevesebb lett, ezeket is pótolni, megvenni a lámpákat, bojlert, fürdőszobaszekrényt, ja és végighallgatni a közösképviselő rinyálását, hogy mitképzelekmagamrólhogy...Pl:nem jelentekztem be nála (mi ez? szálloda????), meghogy barnára festettem a az ablak rácsot, mikor a ház minden lakásáé "szép" (undorító kórház)zöld (ez annyira igaz, mint ahogy a szivárvány is egyínű)...) és fáradt voltam. Szóval tele volt a hócipőm rendesen. Átölelt és addig ölelt és simogatott, amíg zokogtam és félt, hogy Miatta sírok. Erre mondta: Azt az egyet jegyezd meg, hogy bármilyen nyers a stílusom és néha nem olyan hangsúllyal mondok doglokat, ahogy kellene, Téged SOHA nem foglak bántani. Soha. Nekem ez felért egy vallomással. A könnyeim is hamarabb felszáradtak.